Nietzsche szövegében arról olvastunk, hogy miképpen vonja el egy ember figyelmét a részvét, mások szenvedése hogyan homályosítja el egy a céljaiért küzdő ember elhatározásait. Annak érdekében, hogy céljainkat elérjük, nem előnyös mások szenvedéseiben osztozni, tehát a részvétel nem jó, mert azzal eltávolodunk a saját feladatunktól. Másrészről pedig ne is segítsünk, mert azzal megbántunk másokat, megsértjük annak becsületét és bosszúsággal fog irántunk érezni.
Mindez az egyéni érdekeket, a saját célok elérését és az önmegvalósítást szolgálják, a társadalom és más vallási csoportoktól teljesen elvonatkoztat. Ez az individualizmus.
Az individualizmus egy olyan erkölcsi és gondolkodási rendszer, amely elutasítja a közös érdekeket s helyette az egyéni érdek, az önmegvalósítás és az személyi szabadság állítódik a központba. Az individualisták nem fogadják el a hagyomány vagy a vallás jelentette kötött moralitást sem mint az egyéni választás lehetséges korlátait. Külön figyelmet érdemel az individualisták és az egoisták kapcsolata: az önmegvalósítást hirdető eszmerendszert fel lehet fogni az önzés netovábbjának is, miközben többen felhívják a figyelmet arra, hogy pont az önmegvalósító alapvetés ad lehetőséget arra, hogy kilépjünk az önzés korlátai közül, és szabadon tegyünk másokért. Azzal is érvelnek, hogy az önmagát megvalósító individuum nem önző, amíg nem károsít másokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése