Élj a mának!

   Múlt. Jelen. Jövő. Vajon melyik a legfontosabb? Talán a múltba kell visszatekinteni,vagy a jövőt kell firtatni? Természetesen nem. Ha csak a pillanatnak élünk,akkor a jelennel kell foglalkozni. „Carpe diem”,mondja Horatius. Élj a mának!

   Bár csak két szó,elég tág fogalom. Dolgozatomban erről lesz szó.

   A carpe diem legegyszerűbb felfogása,hogy élvezzük a jelent,mit sem törődve a következményekkel. Ez az elképzelés is többféle képen értelmezhető.

   Gondolom mindenki szeret kicsit elmenekülni a gondjaitól,kikapcsolódni. Jó,ha pihenünk,elfelejtjük a problémáinkat,élvezzük a jelent. Egy nyugtató tevékenység,mondjuk egy tetszetős könyv olvasása,vagy egy kis zene hallgatása tud leginkább kikapcsolni. Tökéletes példa ide egy dal,méghozzá a Punnany Massiftól az Élvezd. Ez a szám igen jól tükrözi a gondolatomat. Arról szól,hogy egy kis időre tekintsünk el minden bajtól és csak élvezzük a pillanatot. Nem mellesleg rímes és fülbemászó a zenei aláfestés. Nekem kifejezetten tetszik.

   Mindezzel semmi gond,de mi lesz ez után? A következményekkel ki fog törődni? Mondjuk a pillanatnyi élvezet alkohol vagy drogok hatására válik valóra,akkor annak megvan a hátulütője. Akik ezen eszközökhöz folyamodnak,azok igen felelőtlenek. Itt jön az érem másik oldala. Úgy fogják fel  a jelen élvezetét, hogy magasról tesznek a következményekre.

„Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá? 

Most a most van csak, az üveg kitart még.”

Ez az idézet Várady Szabolcs XX. századi költőnktől származik,a Horác című versében olvasható e két sor. Nem tűnik jókedvűnek a költő. Ha megfigyeljük a vers felépítését, láthatjuk,hogy alig van benne rím,mintha arra is magasról tenne (azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a vers szapphói strófában íródott). A versben igen önpusztító módon jelenik meg a carpe diem. Mit sem törődik a jövővel, vedeli az alkoholt.
   Egy harmadik megközelítésben arról is lehet szó,hogy az élet rövid , használjuk ki hasznosan. Ehhez bemutatnám egy ókori római költő, Horatius Flaccus (a carpe diem „atyja”) egyik művében, a Taliarchushoz című versében találtam példát:

„Holnap mi lesz majd? azt ne kutasd! A sors

ahány napot nyújt,vedd nyereség gyanánt,”

A költő is gondolt a halálra, tudta ,hogy rövid az élet, hát kiélvezte rendesen.Tudjunk jó döntéseket hozni, használjunk ki minden kínálkozó lehetőséget. Úgy éljük le életünket,hogy ne kelljen semmit sem megbánnunk,hogy tudjuk,nem hiába születtünk meg,hogy legyen mit felmutatni a következő generációknak.

   Számomra elég fontos a carpe diem, úgy vélem, hogy az életre tanít. Megmutatja, hogy becsüljük meg az életet, vegyük észre hogy igen rövid időnk van,hát használjuk ki, ragadjuk meg a pillanatot.