Múlt. Jelen. Jövő. Vajon melyik a legfontosabb? Talán a
múltba kell visszatekinteni,vagy a jövőt kell firtatni? Természetesen nem. Ha
csak a pillanatnak élünk,akkor a jelennel kell foglalkozni. „Carpe diem”,mondja
Horatius. Élj a mának!
Bár csak két szó,elég tág fogalom. Dolgozatomban erről lesz
szó.
A carpe diem legegyszerűbb
felfogása,hogy élvezzük a jelent,mit sem törődve a következményekkel. Ez az
elképzelés is többféle képen értelmezhető.
Gondolom mindenki szeret kicsit elmenekülni a
gondjaitól,kikapcsolódni. Jó,ha pihenünk,elfelejtjük a problémáinkat,élvezzük a
jelent. Egy nyugtató tevékenység,mondjuk egy tetszetős könyv olvasása,vagy egy
kis zene hallgatása tud leginkább kikapcsolni. Tökéletes példa ide egy
dal,méghozzá a Punnany Massiftól az Élvezd. Ez a szám igen jól tükrözi a
gondolatomat. Arról szól,hogy egy kis időre tekintsünk el minden bajtól és csak
élvezzük a pillanatot. Nem mellesleg rímes és fülbemászó a zenei aláfestés.
Nekem kifejezetten tetszik.
Mindezzel semmi gond,de mi lesz ez után? A következményekkel
ki fog törődni? Mondjuk a pillanatnyi élvezet alkohol vagy drogok hatására
válik valóra,akkor annak megvan a hátulütője. Akik ezen eszközökhöz
folyamodnak,azok igen felelőtlenek. Itt jön az érem másik oldala. Úgy fogják
fel a jelen élvezetét, hogy magasról
tesznek a következményekre.
„Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?
Ez az idézet Várady Szabolcs XX. századi költőnktől származik,a Horác című versében olvasható e két sor. Nem tűnik jókedvűnek a költő. Ha megfigyeljük a vers felépítését, láthatjuk,hogy alig van benne rím,mintha arra is magasról tenne (azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a vers szapphói strófában íródott). A versben igen önpusztító módon jelenik meg a carpe diem. Mit sem törődik a jövővel, vedeli az alkoholt.Most a most van csak, az üveg kitart még.”
Egy harmadik megközelítésben arról is lehet szó,hogy az élet rövid , használjuk ki hasznosan. Ehhez bemutatnám egy ókori római költő, Horatius Flaccus (a carpe diem „atyja”) egyik művében, a Taliarchushoz című versében találtam példát:
„Holnap mi lesz majd? azt ne kutasd! A sors
A költő is gondolt a halálra, tudta ,hogy rövid az élet, hát kiélvezte rendesen.Tudjunk jó döntéseket hozni, használjunk ki minden kínálkozó lehetőséget. Úgy éljük le életünket,hogy ne kelljen semmit sem megbánnunk,hogy tudjuk,nem hiába születtünk meg,hogy legyen mit felmutatni a következő generációknak.ahány napot nyújt,vedd nyereség gyanánt,”
Számomra elég fontos a carpe diem, úgy vélem, hogy az életre
tanít. Megmutatja, hogy becsüljük meg az életet, vegyük észre hogy igen rövid
időnk van,hát használjuk ki, ragadjuk meg a pillanatot.
Enrikó, ez alapvetően jó.Kért kritikai megjegyzéseket,hát tessék:
VálaszTörlésA versekről kicsit több kellene. Ha megáll egy-egy szón,kifejezésen,elgondolkodik, miért épp ezt a szófordulatot választotta a költő, akkor már elemző megjegyzéseket tesz. Így megmaradt az értelmezésnél, a vers így csak kiindulópontja a maga gondolatainak. Az nem nagy baj önmagában, de az elemzés hiányzik.
Apróság:ha felfedezte a szapphói strófát, akkor nincs miért hiányolnia a rímet...
Az utolsó részben, onnan, hogy "Tudjunk..." már nem Horatius verséről szól, az már a befejezés, elcsúszott kicsit. Itt is kevés szól a versről.
Helyenként egy utólagos átolvasás rendbe tett volna egy-két mondatszerkesztési hibát. Végül egy kis helyesírás: többféleképpen.