Azt teszem, amit igazságosnak tartok

Ahány ember, annyi igazság. Mindenkinek más nézetei, más vallása, más elképzelése van a világról, ezért gondolom azt, hogy mindenkinek mást jelent az igazság. Ebből kifolyólag nem tartom jónak a címben leírtakat: azt teszem, amit igazságosnak tartok. Szerencsére kevesen gondolkodnak így, különben a világ már rég elpusztult volna. Ha mindenki azt tenné, ami szerinte igazságos, akkor káosz lenne és felfordulás (nem, mint ha olyan nagy rend lenne).

Sokan voltak (magamat is beleértve) már olyan helyzetben, ahol a végleges döntést nem tartotta helyesnek. Kellemetlen érzés, még kellemetlenebb beismerni, hogy akár másnak van igaza. Az, ki mindvégig kitart a szava mellett, egyrészt díjazom, másrészt nem értek vele egyet. Ha csak a saját igazunkat akarjuk bebizonyítani, semmit nem érünk el. Konfliktusok alapja a kompromisszum, ilyenkor nyitottnak kell lenni, számba kell venni azt az eshetőséget is, hogy akár tévedünk, elvégre emberek vagyunk. Persze nem szabad a ló túloldalára esni: nem mindig lehet másnak igaza, át kell gondolni a helyzetet és mérlegelni, hogy meg éri-e harcolni az igazunkért.

Mivel mindenki szerint mást jelent az igazság, az embereknek közösen kell megállapodni arról, hogy mi igaz és mi nem. Társas lényként az ember már nem gondolkodhat egyén ként, másokra is figyelni kell. Erre vannak a törvények és szabályok, hogy kontrolálják az embert. Persze most lehet kötekedni, hogy akkor mi van a szabadsággal. Nos, tetszik, nem tetszik, áldozatokat kell hozni a közös jó érdekében, néha engedni kell.

Összegzésképp: óvatosan kell bánni az ilyesmivel, néha harcolni kell, olykor engedni. Ez van.