Portfólió 4 - Himnusz és Szózat összehasonlítása

Az idő- és értékszembesítés az értékek fogyatkozását mutatja ki, legtöbbször az értéktelített múlt kerül szembe az értékvesztett jelennel. Két, a magyar kultúrában fontos szerepet betöltő, a 19. században keletkezett vers pontosan megfelel eme leírásnak. Kölcsey Ferenc Himnusz című műve és Vörösmarty Szózata összehasonlításával próbálom alátámasztani a fentebb megfogalmazottakat, egyéb hasonlóságokat illetve ellentéteket kihangsúlyozva.

Elsősorban ismerkedjünk meg a két művel. A mára már a nemzeti himnuszunkká nőtte ki magát Kölcsey Ferenc 1823-ban, „Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból” eredeti címmel írt költeménye. Majd 13 év elteltével Vörösmarty Mihály megalkotta a Szózatot. Ekkoriban volt a nagy reformkor, a magyarok önállóságot, elszakadást szeretnének a Habsburgoktól. A nemzeti összetartás fontossá válik a magyarok számára, ezért is íródott e két költemény: a magyarság erősítése és ösztönzése volt a cél.

Témában hasonlítanak, mégis két különböző szempontból közelítik meg. Ezt leginkább a műfajuk tükrözi. A Himnusz, minő meglepő, egy himnusz, az óda egyik válfaja. Magasztos hangvételű, Istenhez fohászkodó, segélykérő költemény. Ellenben a Szózattal, egy szónoklati beszéddel, mely közvetlen az olvasóhoz szól, meggyőzi és buzdítja.

Vizsgáljuk meg a szövegek felépítését. A Himnusz első versszakában a versbeszélő segítségért fohászkodik Istenhez, majd a továbbiakban az egyes történelmi korszakokat vizsgálva próbál választ találni arra, mit követhettünk el, amiért bűnhődünk. A múltban történtek alapján két-két versszak oszt fel két-két időszakot: a második és harmadik versszakban a jó idők, a honfoglalás, a bőség, Mátyás időszaka mutatja Magyarország történelmének dicső korszakait, mikor Isten megjutalmazott minket; majd a következőkben a rossz időszakok, a sorscsapások jönnek szóba, mint a tatárjárás illetve a török hódítások, melyeket már Isten büntetésének véli: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben”. Majd a következő versszakban megjelenik egy legenda, a turáni átok, mely szerint Magyarországon mindig lesznek belső viszályok: „Hányszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre ”, mely magyarázatot ad a versbeszélőnek, ez lenne az a súlyos bűn. Tehát ahhoz, hogy egy szebb jövőt érjünk, a belső viszályoknak véget kell vetni és össze kell tartani, mely szintén a nemzeti öntudat egy példája. A hatodik és hetedik versszakban a sanyarú múlt már összemosódik a jelennel, kilátástalannak tűnik számára a jövő, végül már csak szánalomért könyörög Istenhez.

Vörösmarty Szózata, ahogy a címből is látszik, szónoklat, melyben az olvasói közönséget szólítja föl a hazaszeretet erősítésének céljából. Retorikai szempontokból egy igen határozott beszéd, mely erősen érvvel, már az elején a második versszakkal elmondja legerősebb érvét:

„A nagy világon e kívűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.”

Az idő és értékszembesítés legfőképp az érvelésben nyilvánul meg. a Himnuszhoz hasonlóan a múltban vizsgálódik, a dicső és büszke történelmünkkel támasztja alá, miért is kell tisztelnünk hazánkat. Majd eljut a jelenhez, ahol kérdéseket tesz fel:

„Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.”

Kétségek körözik, nem érti, hogyan jutottak a magyarok ilyen sorsra, hiszen megküzdöttek hazájukért, mégis mások uralják. Ez szintén a magyarokban ébreszthetett rokonszenvet, buzdíthatta a Habsburg-ellenes érzést. Kölcseyvel ellentétben Vörösmarty nem áll meg a jelenben és nem siránkozik, hanem tovább tekint a jövőbe. Egyfelől jóra fordulhatnak a dolgok:

„Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor,”,

 de a nemzethalál sem kizárt:

„S a sírt, hol nemzet sűlyed el,”.

Bár megingott egy kicsit az érveléssel, nem veszíti el a reményt. Hogy fenntartsa a magabiztosságát, a végén megismétli legerősebb érvét, a második versszakot.

Bár egy időben, ugyanolyan céllal íródtak, mégis merőben különböznek. A Himnusz csak egy fohász, egy könyörgés istenhez, a Szózat pedig egy motiváló szónoklat, mely túlmutat a Himnuszon, továbbgondolja, majd meggyőz minket arról, miért is kell szeretnünk a hazánkat.