Impresszionizmus

A festészetben ekkor játszódott le a modern művészet első jelentős forradalma, az impresszionizmus. Festészeti irányzat, amely Franciaországból, az 1860-as évekből indult el. Az impresszionista festők a természetes fény ragyogásában megmutatkozó természet magával ragadó megjelenését ünnepelték - akár hajnali, akár nappali vagy alkonyati fényről volt szó. Elbűvölte őket a fény és színek közötti kapcsolat, és tiszta festékkel, szabad ecsetvonásokkal dolgoztak. Témaválasztásuk is radikálisan eltért a korábbiaktól; kerülték a hagyományos történelmi, vallási és romantikus témákat, inkább a tájképeket és a mindennapi élet jeleneteit részesítették előnyben.  A kifejezést először egy Leroy nevű újságíró használta gúnyos értelemben az 1874 májusában Nadar fényképész műtermében kiállító festőművészek képeinek a megjelölésére. Ezek a festők a pillanatnyiság illúzióját akarták kelteni oly módon, hogy a kis színfoltok vibráló tónusaiból a néző szemében szülessen meg a kép. Legjellemzőbb stíluseszközei között, ott találjuk az eddig nem ismert színekben pompázó, sokszor szinte varázslatos képeket. A szó eredete: latin 'impressio' = pillanatnyi élmény, benyomás. Céljuk: a pillanatról pillanatra változó látvány rögzítése. DE ez csak újszerű technikai megoldásokkal lehetséges - összegezve:

Három fő témájuk:

• a modernizálódó nagyváros
• szórakozás, társasági élet
• városi és természeti tájak

A legfontosabb impresszionista alkotók a festészetben: - impresszionisták - Manett, Monet, Renoir, Degas, Pissarro, - a magyar festők közül - Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, a neoimpresszionisták avagy pointillisták - Seurat, Signac, - és a posztimpresszionisták, akiknek művészete a 20. századi avantgárd felé mutat

Degas "a modern élet klasszikus festője" akart lenni. Mindvégig küzdött benne a kettős vonzás: a klasszikus, múzeumi művészet utáni vágy és a modern élet lüktetése, a pillanatnyi mozgás ezernyi izgalma.

Képeit nagy műgonddal "dekomponálta", azaz mesteri rejtett kompozíciós szerkezettel ébresztette a pillanatfelvétel esetlegességének az illúzióját, sugallta a véletlenszerű konkrétságát. Mindig borotvaélen táncolt, és sikerült neki a nagy vállalkozás: a megkomponált komponálatlanság, a tudatos véletlen, a klasszikusan modern. Utánozhatatlan bravúr, nincsenek is követői. Témakörét néhány témacsoport alkotta: balett, koncert, lóverseny. Művészetének alapeleme a mozgás pillanatszerűsége, ez vonzotta a balett és a lóverseny megjelenítéséhez. Könyörtelen szemű művész volt - nemcsak a pillanatszerűséget leste el a fotótól, hanem az objektivitást is. Degas minden pátoszt, istenítést elhagy. Szenvtelenül rögzíti az önmagával elfoglalt mozdulatokat, esetlen hajladozásokat, szépítés nélkül, fotószerű objektivitással közöl tényeket. Képein a nők közönséges, mindennapi dolgokat művelnek, s úgy viselkednek, mintha senki nem látná őket. Ugyanezzel a szemlélettel közelít kedvenc témájához a belett-táncosnőkhöz. Balett: táncosnő a színpadon című képén a balerinát igencsak szokatlan szögből látjuk, mintha páholyban lennénk. Ily módon a karmestert is megpillanthatjuk meg a többi táncosnőt a kulisszák mögött, miközben a közönség elé készülnek lépni. Ez is pillanatképnek tűnik: a festő gondos szerkesztéssel érte el azt a hatást, mintha egyáltalán nem lenne megszerkesztve. Késői korszakában néhány művészetében szokatlan témájú képet is festett, mint az "Abszint mellett" - aminek témája az éjszaka, amikor a bulvárok szemkápráztatóan ragyognak. A bohém negyed kocsmái  megtelnek mindenféle figurákkal - kokottokkal, mulató világfiakkal, festőkkel, költőkkel. A művészvilág éli a maga pezsdítő éjszakai életét. Legkedveltebb italuk a mára már csak emlékké párolgott abszint volt.