Kedves barátom! Most azon tűnődhetsz, hogyan
zajlik a nagybetűs élet, a világ vajon miféle módon működhet. Hidd el, nem
sokan tudnak jól válaszolni eme kérdésekre, de talán néhány tanáccsal
elláthatlak, hogy tehetjük jobbá életünket.
Legfontosabb dolog, amit le kell szögeznünk:
nem vagyunk egyedül. Az ember társas lény, másokra is szüksége van a boldog
élethez. Gondolj másokra, bánj embertársaiddal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled
bánjanak. Talán ez lehet az összefogás alapja: a nézeteltérések, ellentétek
mellőzése és a közös érdek előtérbe helyezése. Ha vannak, akik melletted
állnak, ha érzed, segítő társaid bármikor kisegítenek, máris van egy védőhálód,
amellyel könnyebben élhetsz, biztosabban teheted a dolgodat, mert tudod, mindig
lesznek barátaid, kikre számíthatsz, bármi történjék is.
Létünk kérdését már sok nagy koponya
megpróbálta megválaszolni, kisebb- nagyobb sikerrel. Mindenkinek más életének
célja: egyesek másokat gyógyítanak, vannak, akik szórakoztatják a közönséget és
van, aki csak segít, ahol tud. Az, ki saját magáért él, nem lesz soha boldog.
Másokért kell élni, társas létünk ebben nyilvánul meg; tegyünk a közösségért és
a közösség is tesz értünk. Talán választ is kaptunk kérdésünkre: létünk
másokban valósul meg, a megosztás, a szeretet, a törődés az, mi a boldogsághoz
vezethet.
Földi létünk rövid, alig tart néhány évig,
évtizedig. Persze ennyire nem sürget az idő, de ha nem használjuk ki eléggé,
később megbánhatjuk a tétlenséget, és akkor már nem lehet visszafordítani. Ahogy
a mondás is tartja: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”. Használjuk ki
az időt, amíg lehet, tegyük azt, amit mindig is szerettünk volna, ne féljünk
lépni, hiszen csak akkor derülhet ki, hogy mi lenne az után, ha már megtörtént.
Az élet a bölcsőtől a sírig tart, e két
állomás között eltelt idő már javában meghatározza létünk értelmét, formálja
személyiségünket. Mindez a születéssel kezdődik, ahol máris egy kis közösségbe,
a társadalom alapjába csöppenünk: a családba. Egyet ígérj meg, soha se felejtsd
el, honnan is jöttél. Mindennek van egy kezdete és az emberek szívesen
gondolnak vissza, honnan is kezdték. Hogy miért? Feltehetően a változás, az
alap formálódás gondolata érdekli az embert, hogy valójában milyenek voltunk és
milyenekké lettünk. A családban kezdődik létünk legfontosabb pillanatai,
gyermekkorunkban dől el, milyen úton indulunk majd el. Ezért kell szeretni a családot,
mert nekik köszönhetően máris biztonságos körülményekben kezdhetjük meg létünk
legelső éveit, általuk fog létünk is formálódni.
Ez után jöhet a nagybetűs ÉLET. Sokszor
hallhattad már ezt a kifejezést, de pontosan mit is jelent? Elhagyni családi fészkünket,
mint a kismadár mikor először repül el, s körberepüli a világot. Jó, lehet
túloztam, bár mégis van benne valami. Az önállósodás, a felnőtté válás a
nagybetűs életbe lépés kezdete, mikor igazán megkóstolhatjuk, milyen élet is
várhat ránk. Ekkor már nem az számít, honnan is kezdtük, hanem az, hogyan
folytatjuk. Teszem azt egy kőgazdag ember is lehet feleolyan jó, mint egy
hajléktalan. Történetünket a tetteink teszik egyedivé, nem az, honnan jöttünk.
De álljunk meg egy pillanatra! Felkészültünk a
világra? Vagyunk elég bölcsek ahhoz, hogy boldoguljunk? Az élethez
ismeretségeket kell elsajátítani, nem is keveset, boldogulásunk titka a tudás.
Egyébként is, a közös jóért úgy tudunk a legegyedibben hozzájárulni, ha sajátos
ismereteinket megosztjuk másokkal, adunk valami pluszt az embereknek. Minél
szélesebb a látókörünk, annál könnyebben boldogulhatunk a világban, annál
többet tehetünk másokért.
Sose
csüggedj! Akármilyen kilátástalan is legyen a helyzeted, gondolj bele, az élet
nem fenékig tejfel, néha történhetnek rossz dolgok. Mindig át kell látni a
rossz helyzeteken is, próbáld meg kihozni a legjobbat és meglátod, idővel jobb
lesz. Talán kishitűnek tűnök, de az optimizmus jó szemlélet. Nem azt jelenti,
hogy a rosszra nem gondol, csak figyelmen kívül hagyja. A jóért kell élni, nem
a rossz ellen.
Remélem sokat segítettem tanácsaimmal, fogadd
meg őket és egyre mosolygósabb hétköznapjaid lesznek.
Nemsokára
találkozunk.
Jó
barátod ,
Enriko.